Jeles napok: nyári napforduló

Életünk ciklikusan ismétlődő körforgásában négy kiemelkedően fontos napot tartunk számon, ezek a napfordulók, melyek egyben a csillagászati évszakváltások napjait is kijelölik.

A napfordulók közül az egyik kiemelten fontos talán a nyári napforduló (június 21), amikor is az év során leghosszabban van nappal és legrövidebb ideig éjszaka. A kiteljesedést hamarosan követi majd a a visszahúzódás, ami még ugyan nem látványos, de egyre később lesz hajnal, és egyre korábban lesz alkonyat.

Miről szól a nyári napforduló?
A természet ritmusáról, hogy az ember mindig is egy nagy egésznek volt a része, nélküle nem tud létezni, csak véle harmóniában. Ez a termés beérésének kezdete, termékeny időszak, amikor az anyaföld, az anyatermészet bőkezűen osztja, ontja, adja áldását.

A gyógynövények is ekkor telítettek leginkább világossággal, gyógyerővel, ekkor érik el hatóerejük teljességét, a füvek szedésére tehát a legjobb alkalom. Az ünnep napjának hajnalán megkerülték a földeket, s gyógyfüveket gyűjtöttek az emberek.

Régen az emberek úgy éltek, hogy életük minden percében igazodtak a természet rendjéhez, hiszen benne és általa éltek. A benne megtapasztalt körforgás, örök megújulás egy kozmikus folyamat részesévé tette őket, amit cselekedeteikkel ők is fenntartottak, míg ha ellenszegültek és megbontották a rendet, azzal az egész világmindenség szakadatlan munkáját, törvénykezését akadályozták, és óhatatlanul tapasztalniuk kellett az erők visszaütését.

A hagyományok arról a lehetőségről is üzennek, hogy az ember élete meglátható a világmindenség történéseiben. Ha az ember felleli magában is a világban zajló folyamatokat és ezeket tudatosan megfigyeli, megismeri, akkor az élet ritmusa a mindenség ritmusához igazítható.

A generációkon keresztül öröklődő szertartások segítették a résztvevőket, hogy lezárjanak valamit ami már nem szolgálja őket, és megnyíljanak az újnak.

A nyári napfordulóhoz tartozó természet-szimbólum a Tűz, mely az évezredes szertartások során mindig is komoly szerephez jutott. A tűz a fellobbanó láng, az átalakulás jelképe: a fa fénnyé és meleggé alakul át, majd hamu marad utána. Pusztítani ugyanúgy tud, mint ahogy az életet táplálni.

Nem csoda, hogy hagyományok szintjén ehhez az időszakhoz kapcsolható például a parázson járás vagy a Szentiván éji tűzgyújtás (június 24.), az örömtűz. Az év leghosszabb napján fénymegtartó, mágikus erővel ruházták fel a felgyúlt tüzeket, sőt gyógyító erőt is tulajdonítottak neki.

Benedek Ágota
természetgyógyász-fitoterapeuta / hormonegyensúly tanácsadó
contact@herbaholistic.co.uk
www.facebook.com/HerbaHolistic
www.herbaholistic.co.uk

cover: photo by Bruno Germany from Pixabay